A „komédiát arra találták ki, hogy kijavítsa a hibákat, és nevetségessé tegye a rossz szokásokat" – írta Carlo Goldoni, a nagy velencei drámaíró, a XVIII. század derekán.
A jómódú Federigo Rasponi, akinek Pantalone a lánya, Clarice kezét ígérte, meghal párbajban egy Florindo nevű ifjú által. Clarice és szerelme, Silvio, azonnal eljegyzik egymást. Ám ekkor beállít Truffaldino, s bejelenti kint várakozó urát, Federigo Rasponit!
Ám a jelenlévő fogadós rögtön felismeri a magát Federigónak kiadó Beatricét, Federigo húgát, aki azért jött Velencébe, hogy a büntetés elől menekülő szerelmét, Florindót megkeresse. Közben Truffaldino egy másik úr szolgálatába is elszegődik, aki ugyanabban a fogadóban száll meg, s aki nem más, mint a fent említett Florindo, aki szerelméhez hasonlóan mit sem tud a pimasz szolga csínytevéseiről. Elkezdődik hát a félreértésektől, baklövésektől, felfordulástól hangos, fergeteges komédia.
„Nagy fába vágtam a fejszémet, el is csúsztam közben egyszer-egyszer, de remélem, hogy az uraságok mind megbocsátanak nekem, már csak azért is, mert olyan bolondos egy móka volt." – foglalja össze Truffaldino a végén.
